Sokak szerint az internet egyik legnagyobb előnye, hogy az ember, bármit is csinál, rejtve maradhat, nem szükséges megmutatnia önmagát. Mások viszont épp az ellenkezőjét vallják, szerintük ez eszköz lehet csalásra, becsapásokra, megszégyenítésre. Hogy melyik vélemény a helyes, nem tudni, egy azonban biztos; az internet remek menekülési lehetőség, hogy kiszabaduljunk a hétköznapok nyomasztó valóságából, és valaki másnak adjuk ki magunkat.
Se szeri, se száma a fórumokon beszélgetőknek, akik idősebbnek vagy fiatalabbnak adják ki magukat a valóságosnál, azokról nem is szólva, akiknek egyszerre több felhasználónevük van ugyanazon az oldalon, és a legrosszabb esetben saját magukkal társalognak. Ennek az alteregókészítésnek az egyik fajáta a fanfiction-irodalomban elterjedt (de szépirodalmi példákból is ismert) Mary Sue – írás, amely főként a fiatalabb korosztály alkotásaira jellemző, és rengeteg értelmetlen veszekedé tárgyát képezi szerte a világhálón.
Mary Sue az első történetek kitalálásával egyidőben született, de nevet csak 1973-ban kapott, amikor Paula Smith megírta ’A Trekkie’s Tale’ című Star Trek fanfiction-paródiáját, melyben elsőként foglalta össze a gyűlölt szereplőtípus tulajdonságait. Azonosítása roppant egyszerű: Mary Sue tökéletes, és kész. Hibái pedig csak még szeretreméltóbbá teszik, legalábbis a szerző szemében. Akire meglepően hasonlít; azonosak az elveik, külsejükre nézve mintha testvérek lennének, extrém esetekben a nevük is megegyezik. Az írók egy része ezt nem is titkolja, vérig sértődik, ha valaki negatív kritikát közöl a karakteréről, vagy általa mészárol le minden, számára unszinpatikus eredeti szereplőt. Ebből már egyértelmű, Mary Sue valójában az író alteregója, annak a vágyálomnak a megtestesülése, akivé alkotója szeretne válni. Ez látszik is rajta; általában kivételesen gyönyörű, a legújabb divat szerint öltözködik, és egyedi fegyvereket hord magával. A szeme és a haja színe a valóságban nem létezik, esetleg van valami különös ismertetőjegye, például egy sebhely vagy egy tetoválás, ami azonban nem vet árnyékot szépségére. Egyszerre több művészeti ágban járatos, főleg énekelni és táncolni tud magas színvonalon, és ő a baráti összejövetelek lelke. Egyes esetekben nem is ember; elf, vámpír vagy egyszerűen csak különleges képességekkel rendelkezik, egyetlen érintéssel gyógyítani tud, és próféciák szólnak róla. Előfordul, hogy meghal, de aztán föltámad, vagy a csúcspontján kiderül, nem esett semmi baja. Sőt olykor ő támasztja föl elesett bajtársait. Ami az élettörténetét illeti, az általában szörnyű és szenvedésekkel teli; iszonyú szegénységben nőtt föl, gyermekkorában megkínozták, és a saját szemével nézte végig az egész családja lemészárlását. A történet főgonosza eltökélte, hogy megsemmisíti, az ellene vívott csatákba többször megsebesül, esetleg erőszakoskodnak is vele. Emiatt hevenydepresszió gyötri, nemritkán öngyilkos hajlamai vannak, és csak a legnagyobb erőfeszítésekkel lehet megakadályozni, hogy véget vessen az életének. Ennek ellenére a többi szereplő egyszerűen imádja, és hódolattal adóznak csodálatos képességeinek, ez alól sokszor még a negatív karakterek sem kivételek. Természetesen egy ellenkező nemű szereplőt kitüntet majd a kegyeivel, kalandok sora után házasságra lép vele, és megadja a lehetőséget néhány folytatás megírására. Ha haditervet kell kiagyalni, mindig az övé válik be, ha harcolni kell, mindig győz, és ha nem, azt megmagyarázza a múltjából fölmerülő rettenetes traumák tömkelege. Férfiváltozatára ugyanez jellemző, annyi különbséggel, hogy ő a Gary Stu névre hallgat.
Mint már említettem, Mary Sue főleg a fanfictionökre jellemző kórság, de szép számmal találhatunk rá irodalmi példákat is. Ezek minőségét azonban össze sem lehet hasonlítani rajongói változatokéval; általában jól kidolgozott, erős motivációval rendelkező karakterek, és senkinek eszébe sem jut Mary Sue-nak nevezni őket. És természetesen attól, hogy valaki saját karaktert dolgoz bele egy történetbe, az nem feltétlenül Mary Sue, rengeteg élvezhető ’Original Character’ található a fanfic-oldalak írásaiban. A bestsellerek szereplőinek többsége viszont iskolapéldája a megvetett szereplőtípusnak (gondoljunk csak Dan Brown regényeinek főhőseire, Darren Shanra, vagy éppen – dacolok a veszéllyel, és kimondom – Harry Potterre).
Sokan gyűlölik a Mary Sue-t, és jogosan. Túlzott jelenléte a legjobban moderált fanfiction-oldalakat teheti tönkre, osotba veszekedéseket szíthat a kritikáért könyörgő szerzők és az őszintébb olvasók között, és alapvetően jó történetektől undoríthatja el a felhasználókat. De azt sem szabad elfelejteni, hogy szinte mindenki Mary Sue-val kezdi, és az újonc író botladozásai mögött ott van a lehetőség egy valódi tehetség kibontakozására!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
ne sirj el
na ki a kiraly
hat nem ti
akkor ki
.
L nem vagy normalis
GÁBOR ZSAZSA
