"Miamaiban soha sincs igazán sötét igazán csend. Tökéletes város ez a vámpírnak, mindig megajándékoz egy halandő gyilkossal, valami aljas, feketemájú alakkal, akiből a gyilkosságok tucatjait szívhatom magamba a vérrel és memóriabankokkal."

"A Góbi-sivatag tehát egy gigászi temető, épp megfelelő hely, hogy belenézzek a napba. Sokáig feküdtem a homokban napkelte előtt, összeszedtem utolsó gondolataimat. A trükk az hogy fel kell emelkednem a légkör határáig, hogy úgy mondjam, bele a hajnalhasadtába. Aztán mikor elveszítem az eszméletemet, lebucskázok az iszonyú forróságban, és testem szétzúzódik az eséstől a sivatag földjén."

"Egyszerűen iszonyú volt nézni, ahogy ez a cinikusan heherésző, ugra-bugra, sunyi szellem mozgatta a kisértően szép testet. Mégsem bírtam róla levenni a szemem. Valami sátáni módon még gyönyörködtem is a látványban. Azt hiszem tudta"