[Későbbi] [1698-1679] [1678-1659] [1658-1639] [1638-1619] [1618-1599] [1598-1579] [1578-1559] [1558-1539] [1538-1519] [1518-1499] [1498-1479] [1478-1459] [1458-1439] [1438-1419] [1418-1399] [1398-1379] [1378-1359] [1358-1339] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [Korábbi] [Archívum]
Egy kis humor a netről:
Egy neves tudós, mikor meghal és az Úr színe elé kerül, eltelvén saját tudásának nagyságával és mélységével arcátlanul bejelenti a Teremtőnek a következőt:
"Mi, a tudomány emberei arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs rád többé szükségünk!
Ismerjük az összes titkodat, tudunk mindent: tudunk szívet, vagy bármely más testrészt átültetni, tudunk embereket klónozni, képesek vagyunk új fajokat létrehozni, növényeket, állatokat...
Egyszóval mindenre képesek vagyunk, amit valaha rejtélyesnek tartottak, vagy a te mindenhatóságodnak és bölcsességednek tulajdonítottak."
Az Úr türelmesen végighallgatta az öntelt tudós öndicsőítő tirádáját, majd amikor befejezte, a következőt javasolta neki:
- "Rendben! Mérkőzzünk hát meg teremtésben, hogy meglássuk, vajon az emberiségnek van-e még rám szüksége, vagy sem!"
- "Nagyszerű!" - örvendezett a tudós.
"Mit szeretnél, hogy elsőként teremtsek?"
- "Kezdjük az elején! Teremtsd meg az első embert, Ádámot!"
- "Kiváló!" - felelte a tudós, majd lehajolt, hogy felvegyen egy marék port a földről."
- "Hohó, barátom, lassan a testtel!"- szakította félbe az Úristen.
Használd csak a saját porodat és ne nyúlkálj az enyémhez!
|
Eltűrt nyugtalanság
Verset építek fájdalomból, magányból
Egyszer elmegyek egyetlen hazámból
Vágyakat öntözök, szárnyakon repülök
S álmodom, hogy jobb kedvre derülök.
A reményből nem maradt már tartalék
Testem már csak széttépett martalék
Nyúlnék zsákomba, vennék ki színeket
Nem használná ki a bánat szívemet.
Menekülök az elhagyatottság börtönéből
Bárcsak kapnék az emberek öröméből
Tomboló üresség mit szül a képzelet
Testem már csak egy rozsdás gépezet. |
HELLO
ha érdekel titeket még vámpíros oldal és Vlad Tepes igaz történetek kukkantsatok be ide: www.missdracul.lapunk.hu
nagyon tudom ajánlani
|
Rendben , megbeszéltük , majd jelentkezem . |
Sziasztok.
Van itt valaki? |
Szai!
Mit tudtok a vápirokrol!!!!
És ha tényleg léteszik akkor kinél lehet átváltozni és hogyan
Olivér!!!! Irjatok!!!!!!!!!!!!!!! |
Akkor írj bátran, Szírosz.
Ezek szerint a fotók rólad hazudnak, és majd kiderül, hogy nem is olyan a szemed, mint a nyáréji, csillagporos égbolt. Nem számít, a külsőségek nem olyan fontosak.
Igen, engem gyakorta félreértenek, mivel mindent úgy ahogy gondolok, kimondok, és ez szokatlan. Szeretnek mindenféle érzelmeket látni mögé, holott amit én mondok azt pontosan úgy értettem, ahogy mondtam, és semmi több. Hallgatni sem vagyok hajlandó, csak hogy meg ne bántsak valakit, és empatikus sem vagyok, ez tény. Sokszor akkor is őszinte, amikor az ellenkezője célravezetravezetőbb lenne. Ha én lenéznélek mondjuk téged, Szírosz, akkor valószínűleg arra sem méltatnálak, hogy hozzád szóljak, de ha mégis, akkor biztosíthatlak, sokkal kellemetlenebb lennék.
De miért is tenném, mikor nem is ismerlek...nos, ezek a dolgok számomra örök talányok maradnak, mindez olyan emberi, számomra kissé idegen. Tudok erről a hiányosságomról, de mivel ismeretlenek véleménye nem szokott érdekelni, ezért általában hagyom, hogy higgyenek csak amilyennek akarnak, ez nem engem minősít... |
Red!
Fensőbbséges , kioktató... Én is ilyennek érezlek téged . Lehet az a problémánk , hogy hasonlítunk . Legalábbis ezek szerint . Megígértem , nem írok addig negatívat , addig amíg nem találkozunk legalább egyszer , úgyhogy ezt nem "kóstolgatásnak szántam" . Attól , pedig,hogy nem írtam a vendégkönyvbe , figyelemmel kísértem az eseményeket . A bókot köszönöm , de nem vagyok gyönyörű , csak , átlagos,úgyhogy ilyenn szempontból ne számíts nagy durranásra . Igen , valóban mosolyogtam , és mosolygok a vámpírimitátorokon , de azért nem volt olyan felhőtlen a mi "kapcsolatunk" sem . De ezt inkább haggyjuk . :D Nem , tényleg nem fogtam fel , hogy mire érted , hogy "nem hozzád szóltam" . Sajnálom , nem volt számomra világos mire érted . Ez van . A találkozást , ha tényleg komolyan gondolod , megbeszélhetjük , mindenesetre engem nagyon kíváncsivá tettél ... |
A két Wird célja : Ha elvesztenél egyet , lehetséges pótolni .
Apátlan Xerox |
A fehu-t, mannaz-t egy-két vonallal kiegészítettem, így könnyebben felismerhetőek. Wyrd-ből kettőt csináltál. Beszédes mind a három.
De hiba nincsen a készletben. Mostantól ezeket fogom használni. |
Vannak ilyenek, hogy hónapok hallgatása után visszajön, és beleszól, a másik válaszol neki, hogy nem erre gondolt, nem ezt írta. Erre ő a kioktató, kostolgató, fensőbbséges, aki belekötött az előzőbe. Logikus.
Nem a te írásoddal volt bajom, hanem azoknak a stílustalan hanyagságával, akik idejönnek vámpírosdit játszani. Ezt jeleneti a nem hozzád szóltam, ha esetleg nem fogható fel. Édekes, ahogy te írod úgy rögtön negatatív felhangja lett.
Szóval, ezeket a kölyköket régebben te sem csípted, a játékukba beleszólni felesleges, bár megtettük annó régen közösen elégszer. Én már csak annyit várnék el, hogy ne szúrja a szemem nagyon, mert amit egyesek csinálnak, az írásbeli környezetszennyezésnek minősül. :-D
Igazából te is egyetértesz szerintem, Szírosz. Csak biztos jó volt "fensőbbségesen" és "kiktatóan" "bekóstolni" a köszönés helyett, és közölni, hogy te nem fogsz követni. (?)
Nem értem, de azt hiszem, ez jobb is így nekem.
Személyes találkozás? Nézd, én nem zárkózom el semmi elől, gyönyörű lány vagy, ilyen ifjú hölggyel szívesen tölti bárki az idejét, még ha érdekeseket is gondol, nem tudni, miért.
De ezek után biztos vagyok benne, hogy ha mondjuk átnyújtanék egy szál virágot, te közölnéd velem, hogy nem kérsz ebből a lenézésből, és mit képzelek magamról, különben is biztos mérgező. :-D
De abban igazat adok, hogy ez teljesen felesleges dolog itt. Nosza, mivel felvetetted:találkozzunk, én benne vagyok, legföljebb ugyananez lesz, mint itt.
Itt a nevemen egy mailcím, ha komolyan gondolod.
|
" Hozzád pedig nem is szóltam..."
Valóban nem szóltál , írtál ... De én azt hiszem meg is kaptam , amit akartam .Azaz nem teljesen , mert előző leveleden elgondolkozva elhatároztam ,hogy találkozni akarok veled személyesen hátha kellemesen csalódok . Bár nem hiszem,hogy az internetnek ennyire torzító hatása van a beszédstílusra . De kitudja , néha szörnyű ez a moderni technika . Szóval elhatároztam , amíg nem találkozunk személyesen , addig ezzel a levéllel végeztem a vélemény nyilvánítással .
|
:D |
Ennyi rovás egy könyvben nincs , amennyit pótolni most szükséges nekem .
Ritkán érint meg egy vers ... Így most sem történt meg . De azt hiszem tetszett . Egészen jó volt .
Áhát Suvi ! Akkor széria hiba . Remélem a készítettben nincs ilyen hiba .
Látom Red bekóstolta Szyroszt . Régi szép idők ...
Apátlan Xerox |
becsúszott pár helyesírási hiba, de azért remélem jó. |
Jah a cím lemaradt. (búcsúlevél ) |
Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.
Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!
Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!
Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem azt kérdezed ki az?
Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet. |
Xerox: Megnéztem itthon a rúnáimat, úgyanúgy szaloncukor rúna van nálam is.
Ahogy elnézem ismét felütötte fejét körünkben az értelem. Szerintem direkt a bosszantás a céljuk, nem kéne figyelni ezekre az alakokra. |
"Hozzád pedig nem is szóltam."
Jobban tetted volna. |
Mintha én valaha azt mondtam volna neked, hogy kövess...aha. Fogalmam nincsen, ezt honnan veszed, de biztos, hogy nem tőlem. Csak mert van véleményem, ahogy neked is van, és ahogy te is elmondtad. Hozzád pedig nem is szóltam.
De te tudod, Szírosz. |
[Későbbi] [1698-1679] [1678-1659] [1658-1639] [1638-1619] [1618-1599] [1598-1579] [1578-1559] [1558-1539] [1538-1519] [1518-1499] [1498-1479] [1478-1459] [1458-1439] [1438-1419] [1418-1399] [1398-1379] [1378-1359] [1358-1339] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [Korábbi] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
