[Későbbi] [1698-1679] [1678-1659] [1658-1639] [1638-1619] [1618-1599] [1598-1579] [1578-1559] [1558-1539] [1538-1519] [1518-1499] [1498-1479] [1478-1459] [1458-1439] [1438-1419] [1418-1399] [1398-1379] [1378-1359] [1358-1339] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [Korábbi] [Archívum]
|
Attól, hogy a kiskacsa nem tud úszni, még nem a víz a hülye."
|
Reflexióm:
Tökéletesen igaz. Az ilyen kiskacsától talán csak az a rosszabb, ha valaki direkt alámerül a vízbe annak reményében, hogy hátha nem fullad bele, sőt, tikon azt is reméli, hogy majd a víz könyörületességből elviszi oda, ahova menni akar.(Már ha van egyáltalán az olyannak célja)
|
EJNYE BEJNYE:Száll szeret a pernye:(
|
EJNYE BEJNYE:Száll szeret a pernye:(
|
Two blonde woman talking:
Imagine now completed the pregnaney test.....heavenly
-Hu hu and it was very difficult questions?  
|
 Szivesen máskor is
|
Ez a veszély nem fenyeget. De, azért aranyos tőled, hogy szóltál. 
|
Elne szálj magatol .
|
Ugye!
|
Micsoda bőlcseseg árad belőled.
|
Attól, hogy a kiskacsa nem tud úszni, még nem a víz a hülye.
|
Látom még nem mindenki tanult meg olvasni a sorok kőzőt.
 .Intelingencia rivárisok.
Nézitek de nem látjátok.látjátok de nem érzitek.
gondolom most semm értitek?
Eről beszéltem.
|
Ubor ka a tananyag
Iskolában a gyerekek uborkárol tanulnak
A tanárnő felrajzol egy uborkát a táblára mire az osztály elkezd hangosan rőhőgni a tanárnő bepipul és rászol Morickára:
-Szerinted mit rajzoltam a táblára,?
Egy faszt.
A tanőrnő teljesen elképet és rohant az igazgatohoz hogy oda hivja,
Az igazgato bemegy az osztájba:
-Gyerekek mi ez a rendbontás és ki rajzolta ezt a faszt a táblára?.
|
A vak ember fel akarja dobni a hangulatot a bárba:
-akarjak a legjobb szőkenő-viccet hallani?Néma csend,megfagy a levegő.
A mellette ulő nő odasugja vigyázon jo ember,miket beszél.......
Amixer szőke,a tulaj szintén.Én is szőke vagyok,100kg,fekete őves karatés a tulso szomszed egy 120.kilos 1.90m,magas suly emelősnő.
Végul a maga másik oldalán egy kéttméteres 150 kilos szőke birkozo ul.
Most gondolja meg,tényleg el akarja mesélni azt a viccet?''
Mire a vak:
-inkább mégsem.......Semmi kedvem őtszőr elmagyarázni.
|
Kedves Chalid!
Ez igazán jó történet volt. :)
Remélem minden rendben veled, és lassan tudunk beszélgetni....
Szép napot mindenkinek.
|
Ha már mindenki történeteket ír itt egy tanulságos, nem az enyém de ettől még érdekes!
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta az idősebb angyal. Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a Halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
|
Nekem az első történet túl emberiu volt . A második viszont tetszett . Mint egy jó kiképző ... Nem tudja a harcos , hogy mit miért csináltat vele , de csinálja bizalommal és rendületlen . Szabad akarat , hát igen ... Egy " Mester " látja a dolgok lelkében , mik akarnak lenni , mire alkalmasak , és engedélyt kérnek tőlük . Legyen az akár Bőr egy nadrághoz , vagy egy surranóhoz , legyen vas kardhoz , vafy ezüst gyűrűhöz , legyen akár fa pajzsnak , vagy tüzelősnek . Engem megérintett a mű , még ha nem is mindenben értek egyet vele .
Apátlan Xerox
|
Milyen forgalom volt itt az elmúlt napokban. :)
Az első történet még eldöcög. Bár, vannak benne logikai hibák, sebaj. A kezdőknek jó lehet ösztönzés képpen.
A második történet, úgy ahogy van, hülyeség. Csak egy, a végtelenségig beképzelt alak gondlahtaja azt magáról, hogy tudja, mi a jó a másiknak. És ezek után a szabad akarata ellenére azt csinál vele, ami csak eszébe jut.
A harmadik, versszerű tákolmány... nos, igen. Az önsajnáltatás tipikus példája. De, ha valaki erre vevő. Csak tessék.
|
O mély bus magány mi életet elnyomán,
csipetnyi fény mi lelket életbe tartaná.
ki mondja meg mit tegyek,
hogy szivem szerelemel verjen.
o bus lélek ki ily szomoru magányt tet reám
hogy szivem a bánatol őssze ránt,
mert el hagytál s szivemet mély sőtétség vette át.
csak egyszer mond"hiányzom"s lelkem meg nyugvástol virágzon
makacs emberi lélek mely nem engedi
hogy elhagyott szerelmemel legyek végig.
maradok bus magányomba s haladok tovább a világban.
|
Egy házaspár, a 25. házassági évfordulóján elment Angliába, hogy vegyenek valami szépet. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.
A férj megkérdezte az eladót:
- “Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet.”
A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt:
- “Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép?
Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, hogy üvöltöttem a fájdalomtól:
- ‘Hagyj békén!’ - de Ő csak mosolygott, és így szólt:
- ‘Még nem.’
Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe.
- ‘Állíts meg! Szédülök! - kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét, és azt mondta:
- ‘Még nem.’
Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta:
- ‘Még nem.’
Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem.
- ‘Most már jobb.’ - gondoltam.
Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.
- ‘Hagyd abba! Hagyd abba!’ - kiáltottam. De csak ingatta a fejét:
- ‘Még nem.’
Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először.
Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:
- ‘Még nem vehetlek ki.’
Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett.
Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta:
- ‘Nézd meg magad.’
Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek:
- ‘Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én., ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok!’
- ‘Szeretném, ha emlékeznél arra’ - mondta - ‘tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős.
Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem, mikor hozzáfogtam a munkához.
|
Négyen a tengeren
Egy felhőmentes napsütötte napon négy ember ébred fel egy tutajon mely valahol a tengeren úszik. Négy ember kiragadva kezdeti életükből az ismeretlen tengeren. Mikor felébrednek, sokkolja őket a valóság és kétségbeesetten néznek körül segítségért, de mind hiába hisz csak ők vannak ott a tenger közepén. Az egyik a fejét fogja kétségbeesetten, nem hiszi el amit lát, hiszen tegnap még minden olyan szép és jó volt akkor most, mi ez? Ez nem lehet a valóság. Igen biztos, csak egy rossz álom győzködi magát. A második ember szintén fogja a fejét és folyamatosan sírdogál. Gondolataiba a reménytelenség költözött, hiszen egyedül vannak a nagy tengeren segítség nélkül, mit tehetnek? Semmit, halálra vannak ítélve… A harmadik ember egyszerűen csak ül. Őt is sokkolja a helyzet, de gondolataiban nem a tagadás és a reménytelenség lakozik, hanem akarat, hogy valamit tenniük kell, de hogy, mit? Várjanak a segítségre, de talán sosem találnak rájuk vagy ugorjanak vízbe, de hisz televannak cápával mely széttépheti őket és különben is azt se tudják merre és milyen messze a part. A negyedik csupán áll bámulja a kék eget és a kék tengert. Gondolataiban csupán annyi fogalmazódik meg, tehát ez a valóság… majd ezek után beugrik a vízbe. Az első kettő nem érti csodálkozva nézik és bolondnak tartják. Csupán a harmadik érti meg. Ha itt maradnak biztos halál vár az egyetlen amit tehet, hogy a elindul valamerre bízva, hogy partot ér és azzal ő is beugrik a vízbe és elkezd úszni. Az első csupán a fejét rázva becsukja a szemét és elhiteti magával továbbra is hogy ez nem a valóság és gondolataiba menekül. A második csak bámulja tovább a két úszó embert, de csak szánja őket, hisz semmi esélyük, hogy eljussanak a partig. A második nap reggelén az első még mindig tagadva a valóságot, új valóságot teremtett az elméjében, melyben ismét minden szép és jó. A másodikon viszont teljesen úrrá lett a reménytelenség és a vízbe vetette magát, hagyva, hogy a tenger hullámai örökre elnyeljék… A harmadik és negyedik kitartóan úsztak ámde mikor leszállt az éj cápák támadtak rájuk. Úsztak amilyen gyorsan, csak tudtak és kapálózva vadul próbáltál elkerülni a harapásokat. A negyedik megsérült de ettől függetlenül valahogy sikerült elszöknie a cápák elöl és úszott tovább de a harmadik nem volt ilyen szerencsés és széttépték. A harmadik nap reggelén már csak ketten voltak életben, viszont ezen a reggelen a negyedik végre meglátta a partot. Kimerült volt, fáradt, sérült és végtagjai már nem bírták, elernyedtek és elkezdett süllyedni. Ez nem lehet, ne most, ne most a cél előtt még ki kell tartanom, ha már eddig eljutottam. Azzal minden utolsó tartalékát összeszedve a felszínre úszott és tovább a part felé. Délutánra végre elérte, hihetetlen…megcsinálta… Az első viszont már három napja ott feküdt a tutajon kis világába zárkózva, ámde délutánra az éhség, szomjúság és kimerültség erősebb volt és képzeletével már nem tudta elnyomni a valóságot. Rá kellett ébrednie ez valóban a valóság de már késő… a három nap alatt teljesen legyengült már képtelen elindulni a hosszú útra mely a part felé vezethet. Már csak a remény marad…valaki segítsen…gondolta…mentsen meg valaki…valaki szabadítson meg…valaki…
Míg nem eljött a halál...
Van aki megpróbálja és sikerül, van aki megpróbálja de elbukik, van aki feladja és a bukást választja és van aki elmenekül a valóság elöl, de mikor rá eszmél már késő…
|
[Későbbi] [1698-1679] [1678-1659] [1658-1639] [1638-1619] [1618-1599] [1598-1579] [1578-1559] [1558-1539] [1538-1519] [1518-1499] [1498-1479] [1478-1459] [1458-1439] [1438-1419] [1418-1399] [1398-1379] [1378-1359] [1358-1339] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [Korábbi] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
