[Későbbi] [1706-1687] [1686-1667] [1666-1647] [1646-1627] [1626-1607] [1606-1587] [1586-1567] [1566-1547] [1546-1527] [1526-1507] [1506-1487] [1486-1467] [1466-1447] [1446-1427] [1426-1407] [1406-1387] [1386-1367] [1366-1347] [1346-1327] [1326-1307] [1306-1287] [1286-1267] [1266-1247] [1246-1227] [1226-1207] [1206-1187] [1186-1167] [1166-1147] [1146-1127] [1126-1107] [1106-1087] [1086-1067] [1066-1047] [1046-1027] [1026-1007] [1006-987] [986-967] [966-947] [946-927] [926-907] [906-887] [886-867] [866-847] [846-827] [826-807] [806-787] [786-767] [766-747] [Korábbi] [Archívum]
a magam nevében szeretném megköszönni kedves chalid és A ,hogy felhívtátok a figyelmem arra:milyen rövid is az élet és bármennyire is vagyok elfoglalt nem szabad hagynom,hogy ilyen dolgok,érzelmek fölött elsiklodjak.
én is sokszor gondoltam erre,de sajnos nem tehetem meg,de ha van időm megteszem mindenáron,mert élnem kell.
az ilyen gondolatok amiket írtatok nagy hatással vannak rám és tudom,hogy lépnem kell,de még nincs itt az ideje,reménykedem,hogy egyszer eljön azaz idő mikor korlátok nélkül kedvem szerint segíthetek.
mégegszer köszönöm és minden jót a továbbiakban.
üdvözlettel kata88
|
Kedves Chalid!
Ez a történet igazán megfogott. Sokat szoktam én is azon gondolkodni, hogy az emberek, ahogy írtad, mennyi minden mellett mehetnek el úgy, hogy észre se veszik. Gondolom ez azért van, mert mindig mindenki rohan mindenhova...
Pedig mennyivel érdekesebb lehetne a világ, ha mindenki nyitott szemmel járkálna az utcákon... ha észre venné mindenki a szépséget... ha értékelnék az élet apró örömeit...
Tudod, most egy elég komoly családi tragédiát igyekszem megemészteni, ami irtó nehéz... az "könnyíti" csak a dolgomat, hogy én az élet apró örömeinek élek, amióta az eszemet tudom. Soha nem felejtem el megölelni minden nap azt akit szeretek.... ez is egy ilyen apró öröm. Amikor elmondod valakinek, aki a legközelebb áll a szívedhez, hogy szereted, ő pedig rádnéz, mosolyog, és azt mondja: én is szeretlek csillagom...
Nos, ezzel csak azt akartam kifejezni, illetve mindenki figyelmét felhívni arra, hogy éljetek a mának. Éljétek minden napotokat úgy, mintha az utolsó lenne. Ahogy Buddha mondta: "Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek, éljetek a jelen pillanat egyszerűségében." Én úgy vélem, az életünket az olyan pillanatok teszik igazán széppé, amit fentebb említettem. De sorolhatnám még az ilyen pillanatokat. Például, én soha nem restellek megállni, ha meglátok egy szép virágot, hogy megszagoljam, és egy kicsit csodáljam szépségét. Sőt, csak hogy az te témádnál maradjak, én mindig hallgatom azoknak a zenéjét, akik például aluljárókban zenélnek. Természetesen pénzt is szoktam adni, de ez mellékes.
Remélem tudunk a közeljövőben beszélni, kedves Chalid. Csoda szép napot és estét kívánok neked, és mindenkinek, aki ezt olvasta....
|
Ennyit az emberekről! Ennyit rólatok! Tiszelet a kívételnek!
Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.
Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.
Ez egy igaz történet! Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?
|
Úgy érted kata88, hogy a félelemnek és a megijedésnek van itt az ideje? Én egy hedonista, és mazochista személy vagyok egy személyben, tehát ha örömöm van azért vagyok boldog, ha meg bánatom, akkor azért 
|
Kívánok minden kedves és nem kedves hölgynek boldog nőnapot
|
Valaki megtudná adni Sil elérhetőségét??? megköszönném :) . . . Kérdezném én tőle is , csak nem hiszem, hogy még felszokott lépni , de ha tévedek , akkor szóljon! :D
|
talán eljött az ideje.
miujság erre már rég nem jártam erre.
|
Ja a félelem megeszi a félelmet .De: Nem szokásom megijedni 
No meg félni sem 
|
Ja a félelem megeszi a félelmet .De: Nem szokásom megijedni :)
No meg félni sem :d
|
ha így megy tovább nem lessz többé a félelem világa!!!
|
Bizony ! Ennyire jó vagyok !
Apátlan Xerox
|
Hát, Xerox. Ezek megijedtek tőled. 
|
Nem az országban , az identitásban . Ergó , nem országáruló , hanem haza ...
Apátlan Xerox
|
Xeroxx Talán itt van mit elárulni ebben az országban? :)
|
Az ilyenek miatt nem bolondnak , hanem hazaárulónak hívnak .
Apátlan Xerox
|
igazad lehet.
szerintem a halgatásnál semmi sem fáj jobban még az igazság sem.
|
Akinek van mondanivalója az BESZÉL. Akinek nincs, az HALLGAT. Akinek kínos az igazság, és az, hogy lebukott , az is hallgat. Ha valaki a válasszal habozik, van rá esély, hogy hazudni készül. Minél többet habozik, annál jobban csökken a valószínűsége, hogy hiteles legyen :)
|
Egy távoli ismeretlen valakinek valami sikerült. Nagyon nagy dolgot ért el. Mérhetetlenül örülök neki. Sírok örömömben .S ha az általános magyar mentalitás szerint irigykednem kellene, akkor én inkább letagadom, hogy magyar vagyok. És nevezzenek csak bolondnak ezek miatt :)
|
Tudom, hogy nem ide tartozik de olvassátok el.
Édes Kata
Egy Kata nevű kislány sétált az utcán szüleivel és az egyik kirakatban meglátott egy babát ami 2-t mutatott. Megkérte a szüleit vegyék meg neki. Megvették. Hazavitték a babát, Kata nagyon boldog volt. Este berakta a szekrényébe és lefeküdt aludni. Percekkel később ezt hallotta: "Már kijöttem a szekrényből" A kislányt ez nem érdelekte, aludt tovább. Utána ezt hallotta: "Már az ágyadnál vagyok" Már kicsit zavarta, de azért aludt tovább. Amikor már azt hallotta, hogy már a párnádnál vagyok készült, hogy felkapcsolja a lámpáját és megnézze, hogy tényleg az ő babája beszélt. Már nem kapcsolhatta fel a lámpát mert a baba levágta a fejét. Reggel a szülök amikor benyitottak a kislányuk szobájába látták, hogy a feje a testtől külön a földön van, a baba mellet aki már 3-at mutatott...
|
[Későbbi] [1706-1687] [1686-1667] [1666-1647] [1646-1627] [1626-1607] [1606-1587] [1586-1567] [1566-1547] [1546-1527] [1526-1507] [1506-1487] [1486-1467] [1466-1447] [1446-1427] [1426-1407] [1406-1387] [1386-1367] [1366-1347] [1346-1327] [1326-1307] [1306-1287] [1286-1267] [1266-1247] [1246-1227] [1226-1207] [1206-1187] [1186-1167] [1166-1147] [1146-1127] [1126-1107] [1106-1087] [1086-1067] [1066-1047] [1046-1027] [1026-1007] [1006-987] [986-967] [966-947] [946-927] [926-907] [906-887] [886-867] [866-847] [846-827] [826-807] [806-787] [786-767] [766-747] [Korábbi] [Archívum]
|