Más téma: mint mondtam,búcsúzni jöttem. Nem futamodok meg, de tudom, hogy engem sokan félre ismertek itt és tudom, hogy a helyzet csak rosszabb lenn, ha maradnék. HIBAZZTAM AZZAL IS, HOGY GÖRCSÖSEN KERESTEM A MEGÉRTÉST OLYAN HELYEKEN IS,, AHOL NEM KELLETT VOLNA. Hibáztam azzal is, hogy volt olyan, amikor felhívtam olyan dolgot, amire valójában akkor nem álltam készen. Sorolhatnám a hibákat  hIBÁZZTAM A TÚLÉRZÉKENY REAKCIÓKKAL IS. VOLTAM AZ ALKOHOL HATÁSA ALATT IS, MERT VOLT IDŐ, AMIKOR NEM PROBLÉMAA MEGOLDÁS HELYETT, HANEM A FESZÜLTSÉG   OLDÁÁSSÁÁRA ITTAM ALKOHOLT. Nem mindig viselkedtem példa értékűen olyan állapotban.  Tudom, hogy a múltban nem mindig számítottam példa értékűnek viselkedésemet tekintve. Tudom azt is, hogy sokan beszélnek is rólam. Szeretném lezàrni a múlhat. Múltamròl annyit: betegségek, elnyomottsàg, a gyűlöletre alapuló életem volt sokáig. Későn értem meg. Későn nőttem fel. Sokakat megbàntottam. Voltam olyan ember, aki szarul viselkedett, s hibákat vétett. Persze ezekben szerepe volt például agyvérzésnek vagy hasonlónak is. Viszont: nem vagyok vampìrvadàsz és nem dolgozom nekik és ezek a múltban sem voltak rám érvényesek. Igen egy vàmpìr felajánlotta, hogy àtvàltoztat , de azt is ìrta,hogy lehet, hogy megöl. Meg ìrta, hogy meg kell ölnie talán bizonyos baràtaimat, mert nekik nem tetszene ha vàmpìr lennék. Plusz állandóan éreztem azt, hogy veszélyben vagyok. Nem mentem bele így abba,amit akart, illetve szóltam is személyeknek. Ráadásul a vàmpìrokban sem hittem igazán. Valami gyilkosnak hittem, vagy démonnak. Csoda e így, hogy védtem az életemet? Persze mai eszemmel azt tenném, hogy nem vonnék bele màst az ilyen dologba, hiszen egyrészt én kerestem az illetőt, konkrétan úgy, hogy egy weboldalon írtam neki, másrészt meg ahol egy vàmpír van, ott több is lehet. Értem ezt úgy, hogy kapcsolatba lehet másokkal is. Tehát vigyàzni kell, hogy kit von bele az ember, ha nem akar olyanoknak àrtani, akik nem àrtottak neki. Én akkor, amikor az eset volt, akkor önző voltam, mert csak a saját szaros életemet néztem. Sajnálom. Tönkre voltam akkor menve, illetve nem voltam lelkileg sem érett. Csak a hülye félelmemre koncentráltam. DE: vàmpìrvadàsz nem vagyok és nem voltam s nem is leszek. Ezekkel remélem tisztában vagytok, illetve remélem, hogy a tanács is tudja ezt . Tudom, hogy sokan ostoba féregnek tartamak. Én erre azt mondom, hogy azért jó lenne előtte megismerni,s nem csak a 10 ,9 vagy akár 3 évvel azelőtti énemet , meg az alkoholos állapotban mondott szavaimat. Egyébként nem vagyok alkoholista. Az igaz, hogy régebbeny, mivel amikor stressz alatt voltam, akkor az arcom úgy torzult, hogy sokan bolondnak hittek ,illetve nyugtatò nem hatott, ezért feszültség oldására , de nem gondok megoldàsa helyett volt olyan sokszor amikor ittam alkoholt. Azt hittem, hogy nem àrt. Kiderült , hogy jobban, mint másnak. Kifordìtott magamból. Engem ki romantikus ember voltam előtte. Sok rosszat csináltam olyan állapotban. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy 8 évet a legmagasabb stresszben éltem . Képzelje el mindenki el azt, amikor egy, vagy több épület bármikor felrobbanhat, benne a szeretteivel és másokkal, de te nem tud tenni semmit. Apàmtòl is sokáig rettegtem. Mondjuk a kapàt mégsem vágta a fejembe. 5 centiméter sokat számít néha. (annyi kellett hozzá) . Na amikor elköltöztem, akkor ràjött arra, hogy mégsem vagyok olyan szar lény és hogy szeret. Ez pozitìv. Legalább utolsó 5 évében szerettük egymást. Volt olyan, hogy majdnem lebénultak a kezeim, illetve amnéziàt is kaptam, meg màs dolgokat is, de mindenből maradéktalanul felépültem. Volt, amiből olyan személy ek segítségével, kiket nem fedek fel, de többre képesek az orvosoknàl. Miután megmenekültem a halál torkàbòl, megfogadtam: új életet kezdték s használom azt, amim van és hogy baromi nagy tartàssal fogok élni. Egyébként a tudomány álláspontjának ellentmondòan vagyok itt több szempontból is . Remélem, hogy ezeket is tudja a tanàcs. Hogy ezután mi fog legyőzni? Megmondom: SEMMI. El lehet pusztítani, de legyőzni soha. Tudom: sokan gyenge làncszemnek tartanak és alkalmatlannak az életre. Üzenem nekik, hogy tudom azt, hogy nem voltam mindig minta ember, de megtanultam élni, s használni az igen csak jó képességeimet akkor is, ha ezt sok vàmpír, illetve ember nem nézi ki belőlem, illetve akkor is, ha sokan kiröhögnek. Ìrta valaki: minél kevesebbet tudok, annál jobb. Erre ezt mondom: Tudom, hogy sokàig rosszul éltem, és megértem a bizalmatlanságotokat. Én tudom, hogy honnan indultam és azt is tudom, hogy milyen utat jártam be, illetve tudom, hogy van még hova fejlődnöm, mint ahogy mindenkinek. Tudom azt is, hogy sokan által szellemi fogyatékosnak vagyok titulálva. Igen lehet, hogy átmenetileg produkáltam olyan tüneteket, de felmàsztam a szakadékból, mert élni akartam és akarok s fejlődni és küzdeni. Én megértem, ha nem bíztok bennem. De ne könyveljetek el kérlek úgy, mint egy selejtes szerencsétlen gonosz nyomorultat, akit csak megvetni lehet, vagy esetleg nevetni rajta. Nem nyalizàsk szándékkal írtam ezeket. Azért írtam, mert így làttam helyesnek. Ezennel elmentem innen.