|
Főnix kérésre megosztom veletek az én verziómat a vámpír monológjára:
Íme, itt vagyok! Lássatok csodát, engem!
Én ki a múlt ködéből szólok hozzátok,
Oly halott és mégis oly eleven vagyok.
Voltam, vagyok, s leszek, míg utol nem ér végzetem.
Míg ember voltam, tűz hajtotta lelkem,
Feljebb és feljebb, csak ez járt eszemben.
De, ó, jaj, ki magasra tör, nagyot bukik.
Ez történt velem is, s közrezárt a magány.
Voltam oly balga, hogy eldobtam őt, kinek fontos volt életem,
Nincs már velem, hogy óhajom lesse,
Nincs már senki, ki kérdés nélkül tenné, mit akarok.
Mit is beszélek??? Hisz nem én voltam, ki hibázott.
Ő, ő volt az, ki törvényt akart ülni felettem.
Mondtam neki valamit, mely csodás volt,
Mint egy buborék, nem is, mint egy üveggömb.
S ő többet kért, ne csak mondjam, de tegyem is,
S a szép üveggömb összetört.
Vádlón merte számon kérni rajtam, mit neki oly sokszor mondtam,
Nem hitte, pedig sokszor mondtam.
Igazat kértem, kaptam, én meg egyből hazudtam.
Ő hálából ezért, számon kért rajtam.
Mióta ő nincs, csak hülyék vannak,
Mind hülye ki engem most körbevesz.
De, legalább ezek csak tesznek, nem kérdeznek,
Lesik, mi óhajom, egymást taposva követnek, lépten-nyomon.
Megkötök, lekötök, átkötök életeket, lehetőségeket
Teszem, mert tehetem, ha kérik, ha nem.
Óóó, miért ily kegyetlen az élet?
Miért nem látja mindenki, hogy lényem mily csodás?
Miért vannak olyanok, kik nem hallják parancsom?
Miért várják tőlem, hogy tegyem, mit ígértem?
Miért nem lehet csak úgy, ahogy én akarom?
Miért kéne magamon kívül másra is figyelnem?
Miért nem elég csak az, az állatnak és embernek,
Hogy tekintetem reá vetem?
Miért kéne bármit is adnom, ha a birkák ingyen adják?
Vagy ha nem, hát elveszem magam.
Ez vagyok én, amaz meg a csúnya, kegyetlen világ.
Apátlan Xerox
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
