Sziasztok!
Előre szeretném vetíteni, hogy ez a levél azoknak szól, akikkel beszélgettem régen vagy akikben kialakult egy kép rólam, szóval majdnem mindenkinek!
Először is szeretném ha tudnátok, hogy a büszkeségem miatt nagyon nehéz leírni ezt a levelet, de úgy gondoltam mostanra ért meg bennem, hogy belássam milyen képet alakítottam ki magamról felétek.
Tudjátok ebben az évben szinte az egész életemet és minden szabad időmet annak szenteltem, hogy kutassak a "természetfeletti világ" után, rengeteg oldalon jártam és sokkakal beszéltem, érzésem szerint eredménytelenül. Majd mikor már azt hittem, hogy már semmi remény, rátaláltam erre az oldalra és itt végre tudtam olyanokkal beszélgetni, akik meghallgattak, nagyjából osztották is a nézeteimet és úgy gondoltam elfogadtak. Úgy éreztem végre befogadtak....
Csak azt nem vettem észre, hogy a kutatásom eredménytelensége felett érzem kudarcom teljesen megváltoztatott, kifordított önmagamból. Nem vettem észre, hogy milyen erőszakos, önző, barátságtalan, másokon átgázoló és kihasználó képet festettem le magamról... Amikor ezeket megelégelve eltaszítottak, akkor még dühből nem értettem ezt, sőt az egóm hihetetlen mértékben tiltakozott, azt "sugalva nekem", hogy nem én vagyok a hibás, csak mások nem értenek meg.
Szóval magamnak köszönhetően olyan becstelen ember képét sikerült lefestenem magamról, amilyen nem vagyok, sőt az általam hőn áhított dolgokat sem találtam meg, hisz ezzel az akaratos hozzáállásommal sikerült mindent eltaszítanom magamtól. Talán tényleg igaz az, hogy amit nagyon görcsösen akarsz, azt nem kapod meg. Nos én ezt a saját káromon tanultam meg.
Sok idő elteltével sikerült belátnom a hibáimat, bár mind közül a legrosszabb az, hogy talán egy olyan valakit hagytam cserben, aki talán bízott bennem, de ami biztos, hogy én bíztam benne, és talán a leginkább ő felé tartozom bocsánatkéréssel. Biztosra veszem, hogy meg van róla győződve, hogy érdekből barátkoztam vele, de ez nem igaz, ami persze, már szintén nem is számít neki......
Tudom erre a levelemre kapok majd érdekes kommenteket, de nem számít, érzésem szerint ezt el kellett mondanom,.... Talán azért, hogy egy kicsit " a valódi arcomat lássátok", már persze akit ez egyáltalán még érdekel.
Szeretném ha tudnátok, hogy ennek a levélnek a célja nem az, hogy most megsajnáljatok vagy nyafogó p*csának gondoljatok, csupán annyi, hogy be kell bizonyítanom elsősorban magamnak, hogy még ember vagyok, aki egykor voltam, nem pedig valami érzelemmentes számító izé.
Az elkövetett hibáimon már nem tudok változtatni, sőt jóvá sem tudom tenni, de éreznem kellett, hogy még igazi vagyok, és meg kell próbálnom visszatalálni a régi önmagamhoz.
Hisz igazi ember az, aki belátja ha hibázik, elismeri és próbál változtatni rajta!
|