Üdvözlet mindenkinek, aki olvassa ezt!
Ez a legaktívabb topic, így azért írok most ide. 6 éves írói tapasztalattal a hátam mögött úgy döntöttem, hogy papírra vetem a regényemet, amely eléggé az oldal témájába vág. Még nem jelent meg könyvem, így ha készen leszek az alkotásommal, akkor elsőkönyves írónak fogok számítani. De ez most nem lényeg. Ami viszont igen, az az, hogy szeretném kérni az oldal látogatóit és adminjait, hogy ha van kedvük, akkor olvassák el a könyvem bevezetőjét és Prológusát. A célom nem a reklámozás - ugyanis a könyv még készen sincs - hanem a vélemény és információgyűjtás. Arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire kelti fel az érdeklődését a közönségnek és ha felkelti, akkor mennyire tetszik nekik.
Hogy ne áruljak zsákbamacskát elmondom, hogy a célom a regénnyel, hogy egy szilárd Vámpírvilágot teremtsek valahol Anne Rice és az Underworld világa és vámpírjai között. Elvégre a Vámpírkrónikák egy meghatározó vámpírregény-sorozat, amely inkább filozófiai jellegű, mintsem erős történetközpontú. Ráadásul tele van misztikus elemekkel. (Ettől függetlenül zseniális) Az Unerworld pedig egy akció és történet orientált filmsorozat, amiben a Vámpírkrónikákhoz hasonló mélység nem található meg. Ezen kívül az utóbbi időben felkapott lett az Alkonyat és annak kistestvérei a szexbe és szerelembe fulladt vámpírtörténetek, amik egyenesen meggyalázása a kultusznak.
Maga a regény egy napló. Méghozzá nem egy sima, hétről-hétre, hónapról-hónapra írt napló, hanem egy történet. Annak a vámpírnak a története, aki mindezt elmeséli az olvasónak... (Igen ez hasonló Lestathoz, de ha valaki beleolvas és tovább olvassa, akkor láthatja, hogy egyáltalán nem olyan, ráadásul ez a memoár jellegű műfaj elterjedt egy dolog, én pedig megpróbáltam újítani)
A legfontosabb dolog, hogy azért választottam regényemhez a Vámpír Fantasyt, mert csak ezzel az érdekes világgal oldaható meg mindaz, amit el szeretnék mesélni. Egyszerre van szó egy vámpír történetéről; világunk rejtett oldaláról; a vámpírlétről; szerelmeről és más érzelmekről. Mindezeket egy izgalmas és érdekes történetbe töltöttem. Szóval remélem, hogy nem okoz majd senkinek csalódást, így arra kérnék mindenkit, aki olvassa, hogy véleményezze a bevezető részt. [Jelenleg 20.000 szónál tartok, de a regény 100.000 szavasra van tervezve. A bevezető, amit megosztok természetesen csak ízelítő] Jó szórakozást és várom a kritikákat!
Ui.: A bekezdéseket a fórum szövegdoboza széthúzta, ezért elnézést ^^
Véleményeket ide és a következő e-mail címre várom: egyvampirtollabol@gmail.com
Egy Vámpír Tollából
"Reginadl M. Pheles Naplója
Nem titkolt szándékom volt, hogy rátalálj erre a naplóra, féltve őrzött emlékeim titkos szentélyére. Mégsem tudom, hogy hol kezdjem...
Amikor leültem írni, már tudtam, hogy ez nem magamnak szól, nem magamnak írok, hanem valaki másnak. Valakinek, kinek szemét fel akarom nyitni, akinek el akarom regélni életem történetét és akit ki akarok ragadni a XXI. század unalmas, ismétlődő, elbutult és félelmetesen túlbonyolított világából azáltal, hogy elmesélem neki létezésem egy töredékét.
Bár tudom, hogy valaki más számára vetem papírra gondolataimat, de még ezen sorokat írva sem tudom, hogy kihez fogom eljuttatni ezt a könyvet, hogy mely halandó keze simítja majd végig emlékeim médiumát. Ez pedig elbizonytalanít...
Számomra nincs rémesebb annál a tudatlanságnál, ami kíváncsisággal párosul. Hogy miért? Mert ha ezen kettő tényező összeáll, akkor megszületik a tudásvágy. Annál az érzésnél pedig nincs rosszabb, amikor meg akarsz ismerni valamit, fel akarod fedezni, meg akarod érteni, tudni akarod annak minden titkát, de nem vagy rá sehogy sem képes. Én pedig mindig is kíváncsi voltam és igyekeztem mindent a lehető legjobban megismerni.
Persze tudásszomjam kialakulásában erősen közrejátszott az újra és újra feltörő érzés, hogy félek az ismeretlentől. Hiszen ha valamit nem tudunk, attól félünk, a félelem pedig szorongáshoz vezet, a szorongás pedig elbizonytalanít... Most pedig bizonytalanná váltam, mert nem tudom, hogy kinek írom eme sorokat. Nem tudom, hogy ki vagy te...
Ugyanakkor egy valami még szorongásom ellenére is biztos: Fel akarom tárni valaki előtt évszázados titkaimat, hazugságaimat, minden bűnömet és jótettemet. Akarom, hogy valaki tudjon rólam mindent, hogy elolvasva történetemet és ezáltal megismerve engem, ítélkezhessen felettem és a világ felett amiben élek, élünk, és élsz... Sebezhető akarok lenni valaki számára, akarom, hogy legyen egy gyenge pontom! Szükségem van valakire, akinek elmondhatok mindent... Mindent, mi mégis csak egy passzusa annak az időtlen létezésnek, melyet a sors nekem rendelt.
Mivel te fogod kezedben ezt a naplót, így minden bizonnyal rád esett a választásom. Vagy talán a sors akarta így? Lehet, hogy valaki elvette életem és te megtaláltad ezt a könyvet. Vagy talán éppen te lennél a gyilkosom? Mindegy is... Akár az én Kiválasztottam vagy, akár a sorsé, most egy fontos dolog áll előtted. Itt az idő, hogy eldöntsd: felkészültél-e arra, hogy belekezdj bűnös életem minden egyes apró részletének feltárásába, hogy aztán megismervén engem ítéletet mondhass felettem?
Ha ódzkodsz ettől a gondolattól, netán nem is érdekellek igazán, akkor hagyd csak ott a könyvet, ahol találtad. Valószínűleg rosszul választottam, esetleg a Napló, melyet egy ismeretlen személynek írtam, elveszett... Ha viszont felkeltettem az érdeklődésedet és készen állsz rá, hogy tovább olvass, akkor ne habozz, vedd magadhoz a könyvet és ródd a sorokat!
[…]
PROLÓGUS
Minden, amit tudnod kell...
Valahol a Nagyvilágban
Tehát tovább olvastál?
Ezek szerint érdekel a történetem s a napló, mely megszólított téged. Jóllehet bolondnak tartasz és nagyon is lehetséges, hogy az vagyok, így nem kérem, hogy higgy nekem. Igazság szerint, még én magam sem tudom, hogy miért akarom felfedni a Titkot és ha felfedem, akkor miért ebben a formában teszem. Azonban ha tovább olvastál, akkor téged is hajt a kíváncsiság. Igaz? Hajt az a tudásvágy, amiről beszéltem.
Hát jól figyelj!
Eltökélt célom, hogy eléd tárjam világunk teljes valóját, az általad ismert világ egy sötétségbe burkolt hiányzó darabkáját. Az Árnyoldalt, melyet a magamfajták évezredeken át próbáltak elrejteni az emberek elől, hogy létezésünk a boldog tudatlanságba vesszen... A napló, melyet a kezedben tartasz, olyan történetekkel van teli, amik világod túlmisztifikált hiedelmeit döntik romba, fittyet hányva a XXI. századra, melyet a régmúlt korok emberei soha nem érthetnének meg.
Történetem felfedi előtted fajtám félt titkait és fellebbentik a fátylat világod megmagyarázhatatlan történéseiről! Segítségével átlépheted a halandók és a halhatatlanok világa között húzódó határt, betekintést nyerhetsz a sötétségbe, a XIX. századi Angliába, a viktoriánus korszak rejtett bugyraiba.
Felejtsd el a csillogó vámpírokat, a papás-mamást játszó bugyuta agyszüleményeket! Karók, szenteltvíz, kereszt, fokhagyma és miegymás, melyek a Kárhozottak legnagyobb félelmei? Sajnálom, de ki kell, hogy ábrándítsalak, ugyanis karóval a szívemben, szentelvízzel az arcomon, fokhagymafüzérrel a nyakamban, Bibliával a kezemben, felém tartva a keresztet is végzek bármelyik ostoba halandóval, aki balgán azt hiszi, hogy ezek bármelyikével is megvédheti magát!
Persze nem mintha annak idején nem hittek volna a vallás és a mágia erejében, amit a legfőbb fegyvereknek kiáltottak ki ellenünk.
Ami azt illeti, a mágia bizonyos formái hatásosak lehetne ellenünk, de a rengeteg kuruzsló és sci-fi, fantasy filmek eltorzították a mágia eredetiségének igaz mibenlétét, vagyis magát a mágia fogalmát. Nem tárgyreptetésről beszélek vagy békává változtatásról, esetleg tűzhányásról. Legalábbis nem a hagyományos értelemben, az pedig teljességgel kizárt, hogy bárki is képes legyen békává változtatni... A másik kettő esetleg lehetséges lehet, de ebbe most ne menjünk bele. Az Okkult Világ mágiájának bemutatása nem ide tartozik és legkevésbé sem az én „hatásköröm”. Legyen elég annyi, hogy a mágia egy nehéz, körülményes és sok tudást igénylő tudomány, amely az ember és a környezet energiáját használja fel.
Na de hessegessük is el ezt a gondolatot, mert ebben a könyvben aligha találkozol majd mélyrehatóbban világom – és voltaképpen ezáltal a te világod - mágikus természetével. Ahhoz ez az iromány még... Hogy is mondjam? Túl fiatal? Igen. Ez a jó kifejezés rá.
Na de mi a helyzet a vallással? Hiszen az működik nem? Annak működnie kell! Ha figyeltél a fentebbi kifakadásomra, akkor tudhatod, hogy egy vámpír ellen a vallás és annak pompázatos rituáléi mit sem érnek, ez mind csak az évszázadok fikciója! Az egyszerű halandók csak szeretnék hinni, hogy pusztán a hit erejével, a Keresztény Biblia és szimbólumok ismeretével távol tarthatnak minket maguktól. Az emberek a gonosz teremtényeinek tartanak bennünket, démoni szörnyeknek, akik a Sátán szolgái!
Nos igen... A halandók szemével valóban gonosznak mondanám magunkat, elvégre rajtuk élősködünk. Azt sem tagadom, hogy a vallás nem valós dolog, hogy az általa – pontosabban a vallást gyakorló emberek által - működtetett pozitív és negatív erők nem működnek - csakúgy, mint a mágia esetében - de fajtám tagjai nem misztikus lények, sem pedig démonok és a legkevésbé sem vagyunk a Sátán szolgái.
Én magam is ismerem a vallást, tudom, hogy miért van szüksége rá az embernek, de még a Vámpírnak is! Tisztelem a hit rettentő erejét, hiszen Istenfélő személy vagyok. Tudom, hogy bűnös létem egyszer elnyeri méltó büntetését, de addig is: Élem istentelen életem mámorító gyönyörét, amelyet az emberiség csak romlott élvezethajhászásnak hív...
Jól érzed, hogy minél jobban nyomatékosítani akarom azt, hogy fajtám nem misztikus eredetű és nincs közünk Káinhoz, Ábelhez, sem pedig bármilyen Keresztény Istenhez vagy Sátánhoz. Legfőképpen nincs közünk pucér farkasokhoz...
A rideg valóság, hogy tulajdonságaink mérvadó része megegyezik a hiedelmekkel. A mondákban, regényekben, fiktív történetekben is mind megmaradtak természetfeletti tulajdonságaink többé-kevésbé hitelesen vázolt valósága... Habár, aligha születik mostanában olyan mű, amely reálisan körvonalazná világunkat.
Természetfelettinek mondanak bennünket, de én jobban szeretem az „emberfeletti” kifejezést használni. Természetfelettinek lenni egyet jelent azzal, hogy istenszerű lények vagyunk, kik a létezés fogalmán túl léteznek. Mi azonban a létezés rabjai vagyunk, gúzsba köt minket a természet. Fajtám csupán az emberek felett áll, hiszen emberfeletti erőnkkel köveket tudunk törni, koponyákat tudunk zúzni. Gyorsaságunk az emberi szem számára követhetetlen, egyes esetekben teleportációnak hathat. Érzékeink – látásunk, hallásunk, szaglásunk, ízlelésünk – kiélesedtek, felfokozódtak, felülmúlnak minden állatfajt a Földön. Intelligenciánknak és a puszta kisugárzásunknak pedig nincs párja ebben a világban.
Bátran és büszkén mondhatom, hogy a Föld legtökéletesebb ragadozói mi vagyunk!
Jól tudom, hogy homlokodat ráncolva villan át agyadon a gondolat, hogy akkor miben is térünk el a mondákból, rémtörténetekből, mítoszokból, legendákból jól ismert lényektől, hiszen ezt hangoztatom, mégis ugyanolyanok vagyunk, mint amilyennek leírnak minket.
Igen... Pontosan. Ugyanolyan félelmetes lények vagyunk, mint aminek leírtak minket, azonban koránt sem annyira varázslatosak, mint amilyennek hinni szeretnének bennünket. Nem tudunk repülni, sem pedig a gondolatokban olvasni, és ami az áldozataink emlékeit illeti... Nos, vérükből csak minimális információt tudunk kinyerni.
Ez már furcsának hathat, igazi „természetfeletti képesség,” ám ha beleásod magad az Okkult Világ, vagy más néven az Árnyoldal misztériumaiba, akkor rá fogsz jönni, hogy fajtámnak ezen adottsága(i) honnan, pontosabban miből erednek. Végső soron létrejöttünk túlmutat a valláson és a mágián, csak a tudomány az, amely válaszul szolgál létezésünk kérdésére, hiszen biológiai úton alakultunk át ilyen „szörnyűséges” lényekké. A vámpírráváltozás egy egyszerűen leírható metamorfózis, hogyha ismerjük azt a tényezőt, amely kiváltja azon mutációs folyamatokat, amik által a testünk megváltozik. Ez a tényező pedig nem más, mint az iu-dicium nevezetű vírus.
Beszédes a neve annak, aki jártas a Latin nyelvben... Iudicium jelentése: Kárhozat. A vírus pedig innen kapta a nevét. Arról, ami minket kárhozottá tesz.
A kérdés csak az, hogy ez a vírus honnan ered? Milyen felsőbb hatalom által, milyen világirányító energia által? Ezt egyenlőre nem áll szándékomban elárulni, de az alkotó célját mindenképpen megértettem és ezt eléd is tárom: „Teremteni egy lényt, amely végre egyensúlyt teremt a világban és helyreállítja a természet körforgását. A teremtmény rendre inti az Embert azáltal, hogy tökéletes ragadozójává válik. Egy vadásszá, kinek puszta létezése egyedül arra hivatott, hogy természetétől fogva tizedelje meg az emberiséget, de száma maradjon csekély, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát, mint az ember.”
Nos? Mit gondolsz? Megérte tovább olvasni? Kíváncsi vagy rá, hogy miként rombolom le az ősi mítoszt a Vámpírok túlmisztifikált valóságáról, miközben kifejtem emberfeletti erőnk forrását és az Okkult Világ minden egyes részletét? Szívesen hallanád egy igazi vámpír történetét, mely teli van fájdalommal, dühvel, szeretettel és boldogsággal? Meg akarod tudni, hogy mi kíséri végig életútján a Kárhozottakat, hogy mennyire térnek el az emberektől? Kíváncsi vagy rá, hogy mi létezésünk egyetlen és megkérdőjelezhetetlen célja? Ha igen, akkor én, Reginald Pheles, ki mesterétől a Mephitso nevet kapta - és aki később Mephistopheles néven híresült el - Naplómon keresztül eléd tárom a Vámpírok igaz történetét, létrejöttünk eredetét és szükségét, melyre az évezredek rányomták misztikus bélyegüket. Idővel megtudhatod, hogy fajom miként vált az Okkult Világ uralkodójává és hogy hogyan vagyunk képesek együtt élni az emberi fajjal.
Ám mindenek előtt: Ahhoz, hogy kaput nyissak neked a világomban, hogy megérts mindent a fajtámról, hogy szemléletesen tudjam neked elmesélni mindazt, ami kikívánkozik belőlem, sokkal többet kell elmondanom neked, mint amennyit szeretnék. Hogy hitelt érdemeljek, meg kell osztanom veled minden titkomat, minden érzelmemet, minden fájdalmamat és minden boldogságomat, ami elkísért utamon idáig, ide hozzád... Tisztában kell lenned velem, hogy milyen is vagyok valójában, hogy miért lettem olyanná, amilyen most vagyok.
…mert ne hidd, hogy a halhatatlanok élete egy véget nem érő szórakozás. Örök rabság ez, miből sohasem szabadulhatsz. Börtön a testnek és börtön a léleknek, bár jómagam nagyon is élvezem ezt az időtlen létezést, még akkor is, hogyha időnként a pokolba taszít. Hogy mesterem szavaival éljek: „Miután mindazt eldobtad magadtól, ami emberként fontos volt a számodra, megtanulod élvezni azt, amivé váltál.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
