Oh, micsoda emelkedett hangulat! Először Gabriel García Márquez korrigált búcsúlevele aztán Antoine de Saint-Exupéry Fohásza... Felteszem, ha a vendégkönyv kulturális színvonalának növelése érdekében írtátok volna, nem felejtitek el idézőjelbe rakni és megemlíteni a szerzőt. ^^ Viszont ezek teljes hiánya arra hagy következtetni, hogy nem igazán vannak önálló gondolataitok, és ezért - hogy a külvilág felé mégis azt a látszatot keltsétek, hogy de bizony, itt kérem érett, tapasztalt, komoly gondolkodókkal állunk szemben - a előbbieknek inkább megfelelő írók szavait lopjátok. ^^ Ez tulajdonképpen szégyenletes lenne, de mégis inkább röhejes. :D Ezek után.. Mondanám, hogy nőjetek fel, de vajon mi történne, ha egyszer valódi problémával kerülnétek szembe, aminél már nem vennétek hasznát a mondvacsinált tapasztalatoknak és igen érett felfogásotoknak?! Meg kéne tanulni élni :D (nem csak szavakban, esetetekben mások szavaiban ;) )
2009.12.22. 22:02
Xerox
Ammen !
2009.12.22. 21:34
Gobocnak
Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. Segíts engem a helyes időbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez. Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell, hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek segíts, hogy tudjak várni. Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek. Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől. Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!
2009.12.22. 11:50
Onyx
Meg szerintem is!
2009.12.20. 18:42
Xerox
Akihez így viszonyulok , azok tudják álltalában . Egyszer nem mondtam ki egy Suvimnak sem hogy " szeretlek " ! Elég fura is lenne . Még is . Hiztos tudják most , kire , kikre gondolok .
Apátlan Xerox
UI : Ne csak mond ! Érezd , tedd . Legalább is szerintem ...
2009.12.20. 14:47
Aurora
Goboc ez nagyon szép volt .
Van benne valami.......
2009.12.20. 12:47
Goboc
Ha Isten egy
pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis
élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki
mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket
tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit
jelentenek.
Keveset aludnék,
többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan
másodperc fényt veszítünk.
Akkor
járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha
Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt
feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A Lányoknak
bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a
szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék
egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek
megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent
tanultam tőletek, emberek… Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni,
anélkül hogy tudná, hogy aboldogság a
meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy
amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre
megragadja azt.
Megtanultam, hogy
egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell
neki felállni.
Annyi mindent
tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor
betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt,
amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára
aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked,
"szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen
tudod".
Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha
tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire
szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem
biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára
azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön
el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra,
egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy
teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad
közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van
rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom",
"bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat
a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog
emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy
kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak
neked.
Ez az a
pillanat.
2009.12.18. 20:40
asd
Auroranak válaszoltam persze.
2009.12.18. 20:40
asd
Az emberek többsége túlságosan megszokja az életet.
2009.12.18. 19:16
Onyx
Csak annyit foglalkozom velük, amennyit ők velem...
Amúgy én is társakat kerestem és testvéreket.
2009.12.18. 17:22
Xerox
Társakat kerestem talán ?!
Apátlan Xerox
2009.12.18. 15:53
Aurora
Ha szabad kérdeznem miért kezdtetek el foglalkozni a vámpírokkal?
2009.12.18. 14:24
Xerox
Mert itt kapják meg ...
Apátlan Xerox
2009.12.18. 14:14
Onyx
Üdv Aurora!
A hiedelemmel ellentétben az öngyilkosokra sem vár semmiféle büntetés a túl oldalon.
2009.12.18. 12:53
Aurora
Amúgy miért kell félni a haláltól? Az csak egy állapot, egy természetes folyamat, annyi, hogy elvégezted a feladatodat itt a Földön és továbblépsz MÁSHOVA . Majd összegzed az élményeket amit átéltél, megtervezed, hogy milyen feladatot kell még elvégezned és újra leszületsz .
Kivéve az öngyilkosok....akik vagy ittragadnak, vagy megkapják a büntetésüket a Túloldalon. Hát kb. ennyi. Üdv mindenkinek!!!
2009.12.16. 16:21
Lestat
Ezt nagyon szépen mondtad Red!
És ebben a végletekig igazad is van.
2009.12.13. 11:26
Red
Ó, banyek... elkényeztetett tinicsürhe, akiknek még életükben nem kellett igazán szenvedniük, és azt hiszik, hogy a pitiáner kis családi és sulibeli problémák, meg a tinikre jellemző, halálváró depi minden szenvedés, amit az élet nekik tartogathat. Ez semmi, öcséim, még nem tudjátok, hogy most vagytok boldogok és elkényeztetettek, egyébb dolgotok sincs, mint ilyenekről fantáziálni. Piha.
2009.12.12. 19:41
Xerox
És megjelenik köreikben ... Az Emo . A szenvedés sokszor jobbá tesz Halálra ítélt !
Ezen az oldalon sok féle információ van a vámpírok létezésével, tulajdonságaival kacsolatban!
Van ami pletyka ,de van ami az igazságot rejti.
Ezért nem kell reklamálni esetleg tanácsokat lehet adni a már megadott e-mailcímemre vagy a fórumra!
Előre is KÖSZÖNÖM!