A tűz belűlről mardossa testedet

Kínok kínjai közt égsz el

Fájdalmad vad és erős

És nincs ki ápoljon

A tömeg örjöng, vadul zihál

Már nincs ki életben tartana

A múltad meggyilkol

És nincs ki vissza hágjon

Már jön a vég, kaszával utat tőr

Nincs ki végezzen vele hisz a vég végtelen

Emberek miliói hajlanak elötte

Van ki búval, van ki örömmel

Életedért küzdesz, s kiabálsz

És ekkor csend, valaki felszól

Nem engedi tested porrá válni

De ekkor már késő

A halál már melletted áll

Erővel taszigat maga után

Egyszercsak elenged

És most örökre kóborólhat lelked