Egszerre éltetőm és halálom

Mikor nincs itt akkor is érzem

Vágy fog el mi nélkülözhetettlen

Sugározza az öröklétet érzem

Évmilliókkal ezelött

Mikor még nem volt semmi

Csupán egy erő, mi sugalta

Hogy leszel, és gyermekeddé fogatsz.

Nappalok szörnyű fényében

Nélküled mit ér e vakító láng

Sötétség nélkül nem lenne világ

Mikor te nem vagy itt kínoz a magyány

De mikor eljössz, s újra meglátlak

Erőd eltölti testem, éltetsz

Néha túl erős a fényed

S megint vonz s hív a magány.