Tragikus nyúl, festmény

Füle zöd kukoricacsuhé,

Festmény falamon magányos

Mert a nyulak magányosak

És nem azok. Kövér piros arc,

Művészi. Reszket az orra.

Nehéz leszokni, részokni.

Te is lehetsz tragikus nyúl; hátad

Zöld-piros, kéklik férfias szügyecskéd.

De ha beleugratnának,

Félj az igazi testtől, mert

Lelök tragikus lovadról,

Megtöri tragikus színeid, mint kisértet

A márvány; sebeid olyan

gyorsan hegednek, hogy a víz is

Féltékeny lesz rád.

A papírra festett nyulak

Levetik faji amulettjeiket,

És kukoricafülük szarvvá érik.

Úgyhogy vigyázz, ha ízlik a tragikus élet,

Ebben a nyúlcsabdában

Minden színből fénypallos,

Az ollóból pedig úristen lesz.